Nem túlságosan derűs, felhőtlen szórakozást kínáló film tehát Tarr Béla alkotása; társadalmunk sötét mélyrétegeibe vezet, s közkeletű jól bevált erkölcsi, magatartási maszkok mögé világít. És „mellesleg” – műalkotásként – egy rendkívül ígéretes filmrendezői pálya nyitódarabja.”
Zsugán István
Új Tükör (1979, február)
“A pályakezdő rendezőnek a Balázs Béla-stúdióban készült alkotásához nem illik a szokványos filmkritika, a tárgyilagos elemzés. Lenyűgözi a nézőt, nem adva időt holmi „méricskélésre”. Felháborítja és megrendíti. Magával rántja az érzelmek legbensőbb bugyraiba. Nem kitalált történetet tár elénk, hanem – magát az életet. Embereket, akiket közös fedél alá kényszerít a lakáshiány, s emiatt oxigén helyett méreggel telítődik körülöttük a levegő.”
Garai Tamás
Hétfői Hírek (1979, február)
“A Családi tűzfészeknek két drámája van: az, amit a szereplők átélnek, s az, ami történik velük. A kettő nem ugyanaz: mert ami történik velük, annak csak egy részét tudják megfogalmazni a maguk számára – s még abba is belerokkannak.”
Erdélyi Z. Ágnes
(1979, február)
