330 oldal / Oskar kiadó 1992
A világ száz klasszikus nagy rockegyüttesének leghitelesebb magyar nyelvű ismertetője.
A könyvben bemutatott előadók a teljesség igénye nélkül:
AC/DC, ALLMAN BROTHERS BAND, AMON DÜÜL, BAND, BOSTON, CHICAGO, DIRE STRAITS, FOCUS, GOLDEN EARRING, ROY HARPER, KING CRIMSON, KINKS, MC5, MOVE, PRETTY THINGS, PROCOL HARUM, SANTANA, STYX, TASTE, THEM, WHO, ZZ TOP stb…
Előszó: (részlet)
Kedves Olvasó! Engedd meg, hogy tegezzelek! Hiszen úgy gondolom, hogy velünk egyidős vagy: negyven-egynéhány éves, vagy talán tizenvalahány. Igen. Neked írtuk e könyvet, azért, hogy lásd milyen volt apáid és anyáid igazi zenéje. Igaz ugyan, hogy már sok írás szólt e címszó alatt a rockzenéről. A Beatlest a Ken Doddal, a Stonest, a Dusty Sprinsfielddel, a Hendrixet vagy a Creamet a Des O’Connorral már nagyon sokan ro(c)konították egy kategóriába. Jóllehet a Hendrixnek vagy a Tastenek sokkal több köze volt Woodstockhoz, a HIPPY-hez, az Isle Of Wighthoz, mint bájolgó-vigyorgó kortársaikhoz. Ebben a légkörben a 70-es évek közepére a Boney M és a Neoton, Judith és Rezső, Fenyő úr és a Hungária a rock címszó alatt könnyedén limbózhatott. A 80-as évek közepére ez az irányzat olyan fogalomban csúcsosodott ki, mint a lakodalmas rock. Már a szókapcsolat is csodálatos! Mint ahogy a gazdasági, társadalmi erkölcs és a közoktatás is korcsosult, úgy silányult el a rocknak nevezett műfaj itthon. Talán gond se lett volna, ha nem rockzenetörténetnek nevezik e tudorok műveiket, de nem – ők ugyanúgy elemezték az ABBA-t, mint a Hendrixet és Hobót, vagy éppen az Ergót.
